Ultrahang a garnélarák felolvasztásának és hámozásának javítására
A garnélarák hagyományos, sóoldatban történő érlelése meglazíthatja a héj és a hús közötti kötést, de hosszú áztatási időt és gondos sómennyiség-szabályozást igényel a szín elhalványulásának, az édes íz elvesztésének és a textúra romlásának elkerülése érdekében. A legújabb fejlesztések azt mutatják, hogy a nagy teljesítményű ultrahang helyettesítheti vagy javíthatja az érlelési folyamatot azáltal, hogy felgyorsítja mind a felolvasztást, mind a héj meglazulását, miközben megőrzi a garnélarák minőségét. Ismerje meg a tudományosan alátámasztott információkat arról, hogyan javítja az ultrahangkezelés a feldolgozás hatékonyságát és a fagyasztott garnélarák végtermékének minőségét.
A garnéla hámozása és az azzal járó kihívások
A garnéla héjának eltávolítása az egyik legnagyobb költségtényező a rákfélék feldolgozásában. A hidegvízi fajok, mint például a Pandalus borealis, rendkívül erős izom-héj kötődést mutatnak, ami miatt a frissen kifogott garnélákat rendkívül nehéz géppel hámozni. Ennek megoldására a feldolgozók hagyományosan 1–3 napig tartó sós vízben való áztatást vagy jéges érlelést alkalmaznak, amelynek során az endogén enzimek és a só diffúziója gyengíti a kötődést. Ugyanakkor:
- A hosszú áztatás a vörös/sárga szín elvesztésének kockázatával jár,
- a túlzott sóbevitel megváltoztatja az ízét és csökkenti az édes ízét,
- a hosszabb időtartam növeli a mikrobiológiai kockázatot, és
- A fagyás során bekövetkező jégkristályosodás megfelelő sókoncentráció hiányában károsíthatja a szöveteket.
Egy modern alternatíva az ultrahangos kezelés, amely nem kémiai, hanem fizikai hatású (kavitáció, mikrosugarak, nyíróerők), és minimális termékminőség-romlás mellett biztosítja mind a gyors felolvasztást, mind a héj gyorsabb meglazulását.
Hogyan javítja az ultrahang a garnélarák felolvasztását?
Gyors hőátadás kavitáció révén
Az ultrahang mikroszkopikus buborékokat hoz létre a garnéla körüli folyadékban. Ezek a buborékok hevesen tágulnak és összeomlanak – ezt a jelenséget akusztikus kavitációnak nevezik.
Li és társai (2024) szerint:
Az ultrahang segítségével a felolvasztási idő a 87 percről (levegőn történő felolvasztás) és a 66 percről (folyó vízben történő felolvasztás) 48 percre csökkent, ami 48,9%-os gyorsulást jelent.
Különböző felolvasztási módszerekkel kezelt fagyasztott garnélák felolvasztási görbéi. (AT: levegőn történő felolvasztás, FWT: áramlásos hidrolízisű felolvasztás, US: ultrahanggal segített felolvasztás, UST: ultrahanggal segített SBEW-felolvasztás)
Tanulmány és ábra: Li és társai, 2024
Ez azért következik be, mert a kavitációs buborékok összeomlanak:
- lökéshullámokat és mikrosugarakat generál,
- elvékonyítja az élelmiszer körüli hőhatárréteget,
- és felgyorsítja a belső jégkristályok olvadását.
Védelem a lipidek és fehérjék oxidációja ellen
Li és munkatársai (2024) kimutatták, hogy az ultrahang és az enyhén lúgos elektrolizált víz (SBEW) kombinálása megakadályozza:
- Az MDA (lipid-oxidációs marker) értéke az ultrahangos + SBEW kezelésnél 0,62 nmol/mg-ra csökkent, szemben a levegőn felolvasztott garnélák 0,83 nmol/mg-os értékével.
- A karbonilok (fehérjeoxidáció) szintje az ultrahanggal támogatott SBEW-kezelésen átesett garnélákban volt a legalacsonyabb (1,63 nmol/mg, szemben a levegőn felolvasztott garnélák 3,21 nmol/mg-os értékével).
Az izomszerkezet megőrzése és a vízmegtartás
Ultrahangos felolvasztás (UST):
- megőrzi az izomrostok integritását, ahol az ultrahanggal támogatott SBEW-kezelésen átesett mintákban a friss garnélához hasonlóan szorosan egymás mellé rendeződött rostok figyelhetők meg.
- ezzel a legkisebb felolvasztási veszteséget (4,06%) és a legkisebb főzési veszteséget eredményezi az összes többi módszerhez képest.
A különböző felolvasztási módszerek hatása a garnélák mikroszerkezeti változásaira
(FS: friss garnéla, AT: levegőn történő felolvasztás, FWT: áramlásos hidrolízisű felolvasztás, US: ultrahanggal segített felolvasztás, UST: ultrahanggal segített SBEW-felolvasztás)
Tanulmány és képek: ©Li et al., 2024
A garnélarák ultrahanggal segített hámozása
-
A kavitáció fizikailag gyengíti a héj és az izom közötti határfelületet
Dang és munkatársai (2018) megállapították, hogy a 24 kHz-es teljesítményű ultrahang a következőket eredményezi:
- spirál alakú mélyedések a héj felületén,
- az epikutikula réteg eróziója,
- megnövekedett porozitás,
- a membránréteg felé nyúló mikrocsatornák.
Ezek a szerkezeti változtatások jelentősen javítják a héj leválását.
A 37. oldalon található SEM-felvételek egyértelműen mutatják, hogy az ultrahanggal kezelt és az ultrahanggal és enzimmel együtt kezelt garnélákon gödrök láthatók, míg a nyers és a kizárólag enzimmel kezelt minták felülete sima marad. -
Az ultrahang csökkenti a hámozási munkát és növeli a hozamot
Az enzim érésének megkezdése előtt vagy annak során történő alkalmazás esetén:
- A hámozási energiaigény 7,8 mJ/g-ről (nyers) 3,9 mJ/g-ra csökkent, ami 50%-os csökkenést jelent.
- A húshozam nőtt (az állat állapotától függően akár ~90%-ig).
- A teljesen hámozott garnélarák aránya jelentősen nőtt.
Már önmagában az ultrahang is javítja a leválaszthatóságot; az ultrahang és az enzim együttes alkalmazása pedig még hatékonyabb.
-
Ultrahangos mikrocsatornák segítségével fokozott enzimdiffúzió
A javasolt mechanizmus a következőket eredményezi:
- Kavitációs gödrök keletkeznek “belépési pontok” a héjban.
- Ezek a mélyedések mélyebb mikrocsatornákhoz kapcsolódnak.
- Az enzimek – legyenek azok endogén vagy hozzáadott enzimek – gyorsabban hatolnak be, és hidrolizálják az izom és a héj közötti kötést.
Ez lehetővé teszi:
- rövidebb érlelési idő (órák helyett 1–3 nap),
- kisebb a kockázata a szín elhalványulásának vagy az édes íz elvesztésének,
- kevesebb sót igényel, mint a sós vízben való pácolás.
-
A színre és a textúrára gyakorolt hatás minimális
A hosszú ideig tartó sófürdőktől eltérően az ultrahangos kezelések:
- nem változtatta meg az L*, a*, b* színparamétereket a nyers garnélarákhoz képest,
- nem rontotta a textúrát (a keménység, a rugalmasság és a rágóság hasonló szinten maradt).
Ezért az ultrahangos kezelés sokkal biztonságosabb, mint a sós lében történő túléretés, amelyről köztudott, hogy elhalványítja a színt és csökkenti az édes ízt.
Az ultrahangos kezelés összehasonlítása a sós vízben való áztatással
Az ultrahang a sódiffúziónál jobban szabályozható, gyorsabb és tisztább eljárást biztosít.
| Paraméter | Hagyományos sós lében történő érlelés | Ultrahangon alapuló módszerek |
|---|---|---|
| Idő | 12–48 óra | 3–4 óra (US + enzim) |
| Sóhasználat | Magas | Alacsony vagy nincs |
| A túlzott átázás kockázata | Magas | Nagyon alacsony |
| Hámlasztási munkák | Mérsékelt | Akár 50%-os kedvezmény |
| A szín megőrzése | Gyakran csökkentett | Karbantartva |
| édesség | Csökkenhet | Karbantartva |
| Szövet | rugalmasságvesztés | Megőrzött |
| Mikrobiológiai kockázat | Magasabb (hosszú feldolgozási idő) | Alsó (rövid folyamat) |
Irodalom / Hivatkozások
- Tem Thi Dang, Nina Gringer, Flemming Jessen, Karsten Olsen, Niels Bøknæs, Pia Louise Nielsen, Vibeke Orlien (2018): Facilitating shrimp (Pandalus borealis) peeling by power ultrasound and proteolytic enzyme. Innovative Food Science and Emerging Technologies 2018.
- Yufeng Li, Jinsong Wang, Qiao-Hui Zeng, Langhong Wang, Jing Jing Wang, Shaojie Li, Jiahui Zhu, Xin-An Zeng (2024): Novel thawing method of ultrasound-assisted slightly basic electrolyzed water improves the processing quality of frozen shrimp compared with traditional thawing approaches. Ultrasonics Sonochemistry, Volume 107, 2024.
Gyakran Ismételt Kérdések
Melyek a garnélarák felolvasztásának leggyakoribb módszerei az élelmiszeriparban?
Az ipari garnélarák-felolvasztás általános módszerei közé tartozik a levegőn történő felolvasztás, a vízbe merítés vagy a folyó vízben történő felolvasztás, a jégvízben történő felolvasztás, valamint – egyre gyakrabban – az ultrahanggal segített felolvasztás. Ezek a módszerek a hőátadási hatékonyságukban különböznek egymástól; az ultrahang a kavitáció által kiváltott mikroszivárgás és a jobb hővezető képesség révén jelentősen felgyorsítja a felolvasztási folyamatot.
Melyek a felolvasztás fontos tényezői az élelmiszer-biztonság szempontjából?
A felolvasztás során fontos élelmiszer-biztonsági tényezők közé tartozik az idő–hőmérséklet-profil, mivel a hosszan tartó felolvasztás lehetővé teszi a mikrobiális szaporodást és felgyorsítja az autolitikus enzimek aktivitását; a mikrobiális szaporodást elősegítő, tápanyagokban gazdag lecsöpögő folyadék veszteségének megelőzése; valamint az oxidációs folyamatok szabályozása, amelyek veszélyeztethetik a fehérjék integritását, és romlást jelző mutatókat eredményezhetnek, mint például a TVB-N és a lipidekből származó aldehidek. Ezért elengedhetetlen a gyors, egyenletes felolvasztás biztosítása a mikrobiális szaporodás kritikus küszöbértéke alatt.
Miből készül a garnélarák héja?
A garnéla héja elsősorban kitinből áll, amely fehérjékkel és ásványi anyagokkal együtt réteges kutikulát alkot, és így merev külső vázszerkezetet képez. Ultrahangos vizsgálatok kimutatták, hogy külső epikutikulája kavitáció hatására erodálódhat, ami gödröket és mikrocsatornákat eredményez, amelyek gyengítik az izomhoz való rögzítést.
Hogyan befolyásolja az olvadás a miofibrilláris fehérjék tulajdonságait?
A felolvasztás hatással van a miofibrilláris fehérjékre, mivel elősegíti az oxidatív módosulást, a szerkezeti kibontakozást és a lebomlást, különösen lassú felolvasztás esetén. Hagyományos felolvasztás során megnő a karbonilcsoportok képződése, a szulfhidrilcsoportok elvesznek, az α-hélix-tartalom csökken, és a véletlenszerű tekercsszerkezetek aránya nő, ami denaturációra utal. Az ultrahanggal segített felolvasztás – különösen enyhén lúgos elektrolizált vízzel kombinálva – csökkenti ezeket a hatásokat, és jobban megőrzi a fehérjék másodlagos és harmadlagos szerkezetét, rugalmasságát és vízmegtartó képességét.
Hielscher Ultrasonics gyárt nagy teljesítményű ultrahangos homogenizátorok labor hoz ipari méret.


